Igen is meg nem is.Abban az értelemben, hogy a huszadik században játszódik igen. Irodalmi értelemben nem mondhatjuk ugyanezt, viszont nem lővöm le a poént azzal, hogy egy jó könyv.
Kepes András neve sokaknak ismerősen cseng, elsősorban, mint televíziós, és rádiós. Sok népszerű műsor készítője, sok könyv írója, és jó ideje a médiatudományok tanára is. Neves egyetemeken tartott előadásokat, dékán, a BKF Kommunikációs és Művészeti Karán. A mindig mosolygós szakembernek minden oka megvan az örömre. A hatodik X után megszületett első kisfia, és megjelent első regénye. Műfaját tekintve történelmi családregényként lehetne bemutatni, azonban több ennél. Tanítani, gondolkodtatni akar, mindenkinek ajánlott legalább egyszer elolvasni. A regény alapvetően fikció, nem tankönyv, néhány helyen elnagyolt, ahogyan az ember is elnagyoltan emlékszik élete eseményeire. Mindazonáltal látszik az előzetes kutatómunka. A televíziós, rádiós gyorsan kap visszajelzést. Az író, most az országot járva közönségtalálkozókon szembesül az olvasók reakcióival. Andrással, a szegedi dedikálás alkalmával beszéltettem.
A regény hasonlít a Desszert című műsorra, abból a szempontból, hogy három, teljesen különböző család életén át mutatja be a huszadik század eseményeit. A műsorban is három alapvetően különböző területről érkező embert ültetett le egy asztalhoz, olyanokat, akik egyébként nagyon kis eséllyel találkoztak volna. A regény megírásához valószínű nagy segítséget nyújtott ez a műsor is az írónak. Talán már akkor formálódott benne a könyv szerkezete. Beszélgetésünk során kiderült, hogy régóta szeretett volna regényt írni, igazából író szeretett volna lenni. Mégis az elektronikus média világában találta magát. A könyv nem véletlenül három család története.
„Az volt a célom, hogy úgy tudjam megírni a könyvet, hogy nagyon különböző gondolkodásmódú embereknek a motivációját, értékrendjét és a világképét magam számára, és mások számára is átélhetővé tegyem. Megírni úgy ezt az elmúlt száz évet, hogy próbáljuk egymást megérteni. „
Először a feleségének, és a gyermekeinek mutatta meg a könyvet, ami jó módszernek bizonyult, hiszen a gyermekei több korosztályhoz tartoznak, így egy közvélemény kutatással is felért a véleményük. Annál is inkább, mert édesapjuk szerint, nem finomkodnak, „megmondják, ha valami nem tetszik, és azt is ha igen.”
A történet maga fikció, de nem nélkülözi a történeti hűséget sem.
„A történelem ebben a könyvben a kulissza, egy háttér. a történelmi tényeknél, én nagyon komoly kutatásokat végeztem. rengeteg könyvet elolvastam különböző ideológiai szempontból, és abból össze tudjak állítani egy olyat, ami azt gondolom, hogy korrekt.”
A Tövispuszta tehát a huszadik századot mutatja be, több teljesen eltérő szempontból, vigyázva a történeti hűségre. Alapvetően mindenkinek szól, aki már tanult történelmet.
A teljes beszélgetést a kulturális magazinban december 14-én 16.00 órától lehetett meghallgatni a Tisza rádióban
