A Pinceszínház udvarában Veres Kittivel beszélgettem, miután társai gratulációit fogadta. Minden oka meg van az örömre, ugyanis egy kiadó hamarosan megjelenteti első önálló könyvét!
20 évesen, ilyen eredményt kevesen mondhatnak magukénak! Mikor kezdtél írni?
Igen, kevesen mondhatják el, és még mindig hihetetlen számomra is. Talán majd akkor fogom fel teljesen, ha már a kezemben lesz az első példány. Mikor megkaptam a levelet a kiadóból el kellett olvasnom rögtön kétszer, hogy „Úristen, jól látok!” Nagyon meglepődtem, de reménykedtem és bíztam benne, hogy igent mondanak. Ha nemleges választ kaptam volna, akkor sem estem volna kétségbe, mert vannak még kiadók, és ez csak az első volt, ahol próbálkoztam.
Olyan 15 évesen kezdtem el először írogatni, lapra, lefekvés előtt, két óra között az iskolában és már rögtön adtam is tovább annak aki olvasta. Azóta kicsit komolyabbá vált a dolog. Szó szerint azt, hogy elraboltak. Ez egy felkiáltás a lány szájából, aki elmeséli nekünk mit kellett átélnie több hónapon keresztül, amíg fogva tartották. Én a thriller kategóriába sorolnám a sztorit, bár voltak akik rávágták, hogy horror. Nem egy romantikus leányálom történet és magam is meglepődtem mennyien szerették, szeretik, és hogy képes voltam ennyi mindent beleírni.
Az első kötet az Elraboltak! névvel kerül majd a boltokba! Mit sejtet a cím?
Akkor ez egy lélektani írás is...
Igen, mert megismerhetjük mennyi minden jár a fejében mindez idő alatt. Hogyan éli meg amit vele művelnek, hogyan gyötrődik és őrlődik belülről és változik meg a véleménye dolgokkal kapcsolatban.
Egyre kíváncsibbá tettél! A borítóját is Te magad készítetted?
Hogy jött a Pinceszínház?
Először úgy kerültem ide, hogy jöttünk megnézni Ancsával, az osztálytársammal A tévedések összjátékát, amelyet az szegedi Impro társulat ad elő.
A színház amúgy is az egyik fő mozgató elem az életemben már egy ideje, de most kerültem bele komolyabban a forgatagba, mióta Szegeden vagyok és a színi tanoda növendékeként tanulhatok. Aztán teljesen véletlenül alakult így, hogy ennyit járok a Pinceszínházba. Jöttem súgónak, az Impro Egyesület munkáját segítve, majd bekerültem a fénypultba másodmagammal és nagyon élvezem a dolgot, mert így mindenbe belekóstolhatok egy kicsit. Láthatok próbafolyamatokat is, és ez csak hasznomra válhat a későbbiekben.
És amiben csak tudok segítek és megcsinálom, bármiről is legyen szó.
