Szarka Tamás a Ghymes zenekar vezetője által írt darab a Debreceni Csokonai Színház, és a Szegedi Szabadtéri Játékok közös produkciójaként jött létre. A közönség először Debrecenben láthatta a művet, most pedig a Szegedi Szabadtéri Játékok színpadán a Dóm téren varázsolja el a nagyérdeműt. A szakrális környezetbe jól illeszkedik a történet, ami Mária életének a fogantatás körüli időszakát meséli el.
Egyszerre modern, és klasszikus. A díszlet a Dóm orgonáját szimbolizálja. A jelmezek igen változatosak, a gonosz Heródes, Lucifer, és környezete modern, Mária és József korhű öltözetben láthatók. A látvány teljessé tételéről kivetítők gondoskodnak, csakúgy, mint a hallássérültek jeltolmácsolásáról. A tolmácsot ugyanis a színpad két szélén lévő toronyra vetítve láthatják, ezáltal a siketek, és nagyothallók is élvezhetik az előadást. A rendezőtől, Vidnyánszky Attilától megtudtuk, el akartak térni a musicalekre jellemző kliséktől, ezért prózai színészekkel dolgoztak. Szándékuk szerint a musical, és az operajátszás ötvözetét láthatja a néző. Az ismert történet jól követhető bárki számára.
A zene meglepetés lesz azoknak is akik ismerik Szarka Tamás munkásságát. A Ghymes zenekar vezetője ezúttal felhasznált tőle nem megszokott zenei stílusokat is. Természetesen a hegedűtől nem vált meg, de elektronikus zenei hangzást is hallhatunk a darabban, kemény, tecnho-szerű ütemek, és lágy néhol archaikus elemek is felfedezhetők. Élesen elkülönül Heródes, és Mária környezete. Teljesen más dallamvilág, és ütem jellemzi a két oldalt. Első hallásra talán furcsának tűnhet, főleg annak, aki a megszokott világzenei irányvonalat várja. Igaz ez a jelmezre is, néhol a viet-kong harcosokra emlékeztető motívumok keverednek huszadik századi katonai egyenruhákkal, és a korhű népi öltözettel. Ugyanakkor, sok dolog jelképesen jelenik meg a színpadon. Heródes gyermekgyilkosságának, meglehetősen érzékletes ábrázolása gyengébb idegzetűeknél kiverheti a biztosítékot, bár ma már egy rajzfilmben durvább dolgokat látni.
Érdekes előadás, bár nem kifejezetten klasszikus musical, nem is opera, mindenképpen zenés színpadi mű. Azt nem lehet kijelenteni, hogy olyan átütő hatást gyakorol a nézőre, mint egy monumentális hangzású darab.. Viszont elgondolkodtat, ami az alkotók egyik célja, és talán fontosabb mint az azonnali frenetikus hatás. A szakralitást akarták hangsúlyozni, ami úgy tűnik, sikerült is. Mennyire lesz sikeres, a stílusok ilyetén ötvözete? Az idő minden bizonnyal eldönti.
