szegedkultúr

Sándor Jánost mint a szegedi színháztörténet legjobb ismerőjét tartják számon,nem véletlenül. Több könyvet is írt a témában,és a legátfogóbb mű is az ő nevéhez fűződik. Most Juhász Gyula életéről írt, állítása szerint az íróasztalfióknak. Úgy érezte, hogy vannak olyan szakemberek akik jobban ismerik. Mégsem született eddig olyan mű, ami Juhász Gyulát úgy mutatta be, mint vidám, bohém társasági embert. Általában a búskomor költőt láttatja a nagyközönséggel a róla szóló művek többsége. Sándor Jánossal a Somogyi Könyvtárban rendezett könyvbemutatón beszélgettem. Elárulta, hogy az ötletet a színháztörténeti kutatásai során fellelt rengeteg adat szolgáltatta. Lépten-nyomon Juhász Gyula nevébe botlott, és miközben ezeket az információkat rendezte egy másik, az eddig általánosan ismerttől eltérő személyiség bontakozott ki. Így kézenfekvő volt, hogy más nézőpontból mutassa be a költőt, aki miután csalódott a színházban, és az életben élete utolsó részében valóban búskomorrá vált. A szerzőre nagy hatást gyakorolt Ceizel Endre könyve, aki orvosi, genetikai szempontok alapján elemezte Juhász Gyula életét. Az ő könyvében szerepelt egy olyan mondat, hogy talán egyszer megírja valaki a költő életének vidám fejezetét is. Ez a valaki Sándor János.

 A húsz éves SZÖG-ART Egyesület kiállítása március 16-tól látható Szegeden a REÖK palotában. A megnyitón az egyesület vezetőjével Aranyi Sándorral, és Wehner Tibor művészettörténésszel beszélgettem.

A Szegedi Tudományegyetem rajz tanszékét irányító festőművész elmondta, hogy részben kényszerűség, részben természetes volt a szervezet alapítása. Egy baráti társaság, az akkori Szeged Étterembe járó művészek asztaltársasága alkotta és alkotja ma is a tagságot. Bekerülni nagyon nehéz, hiszen ha már egy ellenszavazat van akkor a jelölt nem lehet tag. Talán épp ezért kevés a fiatal a szervezetben. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek tanítványok, és a közös kiállításokon is láthatók fiatal művészek munkái. Aranyi Sándortól megtudtam, hogy idén meghívásos módszerrel szeretnék bővíteni a tagok számát.

A szervezetben sok művész, sokszor ellentétes művészeti felfogást követ, mégis együtt tudnak dolgozni. Hogyan lehetséges ez? Aranyi Sándor szerint ennek az a titka, hogy a világról nagyon hasonlóan gondolkodnak, csupán a művészi kifejezés módja, és stílusa tér el. A kiállítás előtti válogatás épp ezért volt nehéz, hiszen az igen sokszínű kínálatból kellett egy átfogó képet adni az elmúlt időszakról megemlékezve azokról akik már nem gyarapíthatják életművüket.